A beszélgetéseinkben gyakran gyémánt vagy viccesen „batman” modellnek nevezzük a tértartás minőségeit vázoló képzetet. A különböző komplex facilitációs és tértartó módszerekben, tervezésben gyakran fordul elő ez a minta és tapasztalatom szerint csak több irányból megközelítve érthető meg. Az alábbi összefoglaló az Art of Hosting kézikönyve alapján jött létre.
Van egy visszatérő minta, amely elkerülhetetlenül megjelenik, amikor komplex emberi rendszerekben kialakuló gyakorlatokkal dolgozunk. A minta megtapasztalása anélkül, hogy felismernénk, nagyon kellemetlen élmény lehet: olyan, mintha vakon belevetnénk magunkat a káoszba. Ez a tapasztalat szinte elsöprő késztetést vált ki arra, hogy elkezdjük gyakorolni az irányítást, leállítsuk a folyamatokat, visszatereljük a dolgokat a helyes irányba, vagy elmeneküljünk. Ha engedünk ennek a késztetésnek, annak az a sajnálatos következménye, hogy elzárjuk a lehetőséget, hogy valami új és eddig elképzelhetetlen dolog jelenjen meg.
Ha van egy „térképünk” az emergens gyakorlat területéről, az segíthet megérteni, hogy mi történik, így könnyebben navigálhatunk az ismeretlen háborgó vizein elég hosszú ideig ahhoz, hogy lehetővé tegyük az újszerű felismerések és felfedezések felbukkanását, amelyek segítenek minket az utunkon.
Ennek a folyamatnak három fázisa van: divergens, emergens és konvergens. Mindegyik fázis más-más minőségű a gondolkodás, a tempó és az időzítés, az energikus minőség szempontjából. Ezért más-más módon kell megtervezni mindhármat, és másként is kell befogadni és megtartani.
Divergens fázis – Ebben a fázisban még nincs egyértelmű közös cél. Ahelyett, hogy lenne egy világos cél vagy kívánt eredmény, az irányt inkább egy világos közös küldetés, hívás adja, amelyet leggyakrabban valamilyen sürgető szükséglet vagy kérdés ösztönöz.
Ezt a fázist leginkább olyan kérdések irányíthatják, amelyek felébresztik a csoportban azt a képességet, hogy a csoport tagjai eltérjenek attól, ami már ismerős, és az ismerősön túlmutatva új megértés felé mozduljanak el. A divergens gondolkodás fázisa jellemzően kibontja a problémát, szabad, nyílt vitába hív a különböző nézőpontok összegyűjtése és az alternatívák bőségének áttekintése, létrehozása érdekében. A divergens fázis nem lineáris, és „káoszidőt” igényel. Ha ezt a fázist túl hamar lezárjuk, az csökkenti az újszerűség vagy az innováció lehetőségét.
Emergens fázis – Eljön az a pillanat, amikor a sokféleség kellőképpen feltárásra került, és itt az ideje, hogy átlépjünk az emergens fázisba. Ez a fázis az időtlen felfüggesztés minősége, mint a belégzés és a kilégzés közötti szünet. Ötletek, perspektívák, alternatívák elsöprő zűrzavarával vagyunk telítve, amelyek látszólag mind struktúra és forma nélküliek. Mindezt megtartani nehéz, és azok, akik még nem tapasztaltak ilyen folyamatokat, erős kísértést érezhetnek arra, hogy felemeljék a kezüket, kudarcnak nyilvánítsák az egész gyakorlatot, és elmeneküljenek a kocsmába.
Ez az a pont, ahol a tapasztalt facilitátorok elő akarják venni kedvenc eljárásaikat, hogy a csoportot kimozdítsák a káoszból. Ha a folyamatot nem jól tartják meg, nézeteltéréssé fajulhat ahol a tét a legjobb út kiválasztása. A tapasztalt gyakorlati szakemberek ezt előszeretettel nevezik „nyűglődési zónának”, mert gyakran olyan kétségbeejtően kényelmetlen érzés. Ez az a szakasz, amikor felhagyhatunk minden tettetéssel, hogy tudjuk, mit kell tennünk, és egyszerűen hagyhatjuk, hogy az új megértések és felismerések felszínre törjenek. Ez az átbillenés gyakran egészen hirtelen és váratlanul történik. A következő támpontok segíthetnek a felszínre töréssel való munkában:
Fogadd el a rejtélyt – ahelyett, hogy válaszokat találnál ki: mi akar történni?
Kövesd az életenergiát – a tervek készítése mellett hangolódj rá az intuícióra is.
Válasszuk a lehetőséget – foglalkozzunk álmainkkal és törekvéseinkkel, ne csak célokkal és célkitűzésekkel.
Konvergens fázis – Miután a feltörekvő fázis lefutott, a térben lévő energia jellemzően ismét megváltozik. Itt az ideje az ötletek kategóriákba sorolásának, a legfontosabb pontok összefoglalásának, az alternatívák értékelésének, valamint az általános következtetések és a következő lépések megfogalmazásának. Ez a fázis célorientált és fókuszált, lineáris, strukturált és általában időbeli korlátok közé van szorítva. A csoport ezután a meghozott döntésekkel és a következő lépésekkel távozhat.
Ez az divergencián és az emergencián át a konvergenciáig tartó mozgás, a belégzés és kilégzés energiájával, áll a folyamattervezés középpontjában a Art of Hostingban. Minden folyamat jellemzően több ilyen cikluson megy keresztül. Bizonyos módszertanok különösen jól illeszkednek a különböző fázisokhoz – például a World Café kiváló eszköz a divergencia meghívására, az Open Space Technology kiválóan működik az emergencia pillanataiban, a Pro-Action Café pedig a konvergenciát szolgálja. Azonban ezeket a módszereket bármelyik fázisban lehet használni, de ehhez más típusú irányító kérdésekre és másfajta megtartó stílusra van szükség.
Fontos felismerni, hogy az egyének mindhárom fázisban eltérő toleranciaszintekkel és preferenciákkal rendelkeznek. Ugyanez igaz a különböző csoportokra és szervezetekre is. Házigazdaként hasznos, ha felismered saját preferenciáidat, és érdemes megvizsgálni, hogyan növelheted toleranciádat azokban a fázisokban, amelyekben kevésbé érzed jól magad. Ez az egyéni preferencia az oka annak is, hogy miért olyan fontos és értékes a sokszínűségre való törekvés a megtartó csapatban.