Otto Scharmer 2022 -ben írt újévi levele alapján (fordította: Emich Szabolcs)
Mit tanultunk 2021-ben? Három dolog tűnik ki számomra.
Alázat.
Bármit is gondoltunk vagy jósoltunk, hogy 2021-ben történni fog, valószínűleg többször is megváltozott az év folyamán. Kezdve az amerikai Capitolium elleni január 6-i támadástól, az éghajlatváltozás felgyorsult hatásaitól, nem is beszélve a Deltáról és az Omikronról, újra és újra láttuk, hogy a valóság folyamatosan változik körülöttünk. Megszokott fogalmainknak és ismereteinknek fel kell puhulniuk, és helyet kell adniuk annak, amit Edgar Schein professzor „alázatos vizsgálódásnak” nevez.
Reflexivitás.
A társadalmak e kihívásokra adott válaszainak átgondolása tudatosította bennem, hogy milyen gyakran keressük az előttünk álló problémák forrását rajtunk kívül, ahelyett, hogy belül keresnénk – saját országunk határain belül vagy önmagunkban. Ez az elavult szemlélet minden kultúrában létezik, de különösen nyilvánvaló az Egyesült Államokban, ahol én élek. Húsz évvel ezelőtt, 2001-ben, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások alkalmat adtak arra, hogy tükörbe nézzünk. Ma, 20 évvel a „terrorizmus elleni háború” megindítása óta és 8 billió dollárral később rájöttünk, hogy az ellenség, aki ellen harcoltunk, valójában sokkal közelebb állt hozzánk.
Ezzel elérkeztünk 2021. január 6-ához. Ismét egy olyan szuperhatalmat látunk, amely állig fel van fegyverkezve a kívülről érkező, vélt fenyegetésekkel szemben, de teljesen tehetetlen a fehér felsőbbrendűség belföldi terrorjával szemben (azaz a belülről jövő fenyegetésekkel szemben).
A „reflexív modernitás” pillanatát éljük, amelyet Ulrich Beck úgy definiált, mint saját múltbeli tetteink fokozott visszahatását a jelenlegi állapotokra. Ezt a pillanatot antropocénnek, az emberiség korának is nevezik. Az antropocénben bolygónk legtöbb jelentős problémáját az emberek okozzák. Amíg nem vagyunk hajlandóak tükörbe nézni, addig a fájdalom és a szenvedés tovább fog nőni.
De ha őszintén nézünk a tükörképünkre, akkor elkezdhetjük a szemléletünket a silóból a rendszerszemlélet felé hajlítani, az ego-rendszer tudatossággal működő gondolkodásmódból az ökoszisztéma tudatossággal működő gondolkodásmód felé. Ha ez megtörténik, akkor kollektívaként, egész rendszerként tudunk irányt változtatni. Az ökológiai, társadalmi és spirituális szakadékok áthidalásán keresztül a radikális megújulás szolgálatába állhatunk.
A Presencing Institute-ot 15 évvel ezelőtt egyetlen céllal alapították: olyan módszerek, eszközök és gyakorlati területek kifejlesztése és demokratizálása, amelyek segítenek az intézményeknek, rendszereknek és közösségeknek abban, hogy átalakuljanak az egóról az ökológiai működésmódra. Ezzel el is érkeztem a 2021-es év harmadik tanulási tapasztalatához.
Action Confidence (cselekvési bizalom).
A remény és a cselekvési bizalom nagyrészt hiányzik a mai kultúránkból. Olyan kultúrában élünk, amelyben erős a depresszió, a szorongás és a félelem. Honnan ered tehát a remény és a cselekvési bizalom? Belülről erednek. Ahhoz, hogy hozzáférjünk hozzájuk, meg kell változtatnunk azt a belső helyet, ahonnan működünk.
A remény nem tévesztendő össze a téveszmés optimizmussal. A remény és a cselekvési bizalom a radikális realizmuson alapul: egy olyan realizmuson, amely nemcsak azzal van kapcsolatban, ami jelenleg van, hanem a lehetőségek olyan mezejével is, amelynek meg kell nyilvánulnia. Röviden: a cselekvési bizalom egy „belső munka”, amely megköveteli, hogy a legmagasabb (jövőbeli) Önvalónkhoz nyúljunk.
Alázat. Reflexivitás. Cselekvési bizalom. Mire szólít fel minket ez a hármas? Arra szólít fel bennünket, hogy ápoljuk belső állapotunkat, hogy a megismerés, a hallgatás és a cselekvés helyét önmagunkból (egó) önmagunkon kívülre (öko) helyezzük át. A megismerés helyének áthelyezése a Nyitott Elme lényege; a hallgatás (figyelem) helyének áthelyezése a Nyitott Szív lényege; és a cselekvés helyének áthelyezése a Nyitott Akarat lényege.
Tudjuk, hogy civilizációnknak ez a mélyreható átalakulása nem lesz könnyű. Nem fog egyik napról a másikra megtörténni. És mindannyiunktól megköveteli, hogy újra és újra a legjobb Énünkkel jelenjünk meg. De életemben először úgy érzem, hogy ez valóban elérhető közelségben van. Ezért vagyunk itt. És mindezek az átalakulások, kicsik és nagyok, már el is kezdődtek, és prototípusok születnek szerte a világon.
Hol? Itt egy link, amely bepillantást nyújt néhány ilyen pozitív átalakulásba. Itt éred el: Éves jelentés (angol)
Hogyan fog megtörténni kulcsfontosságú civilizációs intézményeink radikális megújulása? Ez nem delegálható a Big Money, Big Tech, Big Gov területeknek. Ha ez működni fog, akkor egy olyan mozgalom fogja elindítani, amely MINDENHOL működik: alulról felfelé, felülről lefelé, középen kifelé és kívülről befelé, számtalan ágazat- és rendszerközi kezdeményezésben. Ezek a magok kicsiként kezdenek, majd gyökeret engednek, növekednek, összekapcsolódnak, és végül megtanulnak méretarányosan együttműködni annak érdekében, hogy megváltoztassák a nagyobb ökoszisztémák működését. Jelenleg ez a mozgalom még gyerekcipőben jár. Ahhoz, hogy teljes potenciálját kiaknázhassa, kiváló támogatási struktúrára van szüksége: egy átalakulási iskolára.
Az elkövetkező néhány évben, 2022-2023-ban egyedülálló lehetőségünk nyílik egy ilyen támogató struktúra prototípusának megalkotására, szintetizálva mindazt, amit tanultunk, hogy azt a kialakulóban lévő mozgalom és az előttünk álló évtized(ek) átalakulása szempontjából relevánssá tegyük. Elképzelésünk és szándékunk az, hogy az általunk kifejlesztett módszereket, eszközöket, gyakorlatokat és utakat egy új platformba és ökoszisztémába integráljuk és kiterjesszük, amelyet ideiglenesen u.school for transformation-nak nevezünk.
Ha részese akarsz lenni ennek a közös erőfeszítésnek, nézd meg honlapunkat és szakértői folyóiratunkat. Támogathatod ezeket a tevékenységeket azzal is, ha itt adományozol. Ennek az évtizednek és évszázadnak a legjelentősebb évei most kezdődnek.
Mélységes megbecsüléssel afelé, amit közösségként a jelenben tenni tudunk,
Üdvözlettel,
Otto