A Theory U, avagy U folyamat szerzője Otto Scharmer, aki az MIT egyetemen az ottani szervezetfejlesztő nagymesterekkel közösen alakították ki a részleteit.
Scharmer könyvében részletesen ír az U elmélet forrásáról. Friedrich Glasl dolgozta ki a módszer vázát, az inspiráció forrása pedig Rudolf Steiner volt. Steiner az U folyamatról mikro- és makro-kozmikus szinten is rengeteget beszélt. Az “U” az az őskép ami minden fejlődési folyamatban felfedezhető. Benne van a hős útjában, a növények és állatok mertamorfózisában ugyanúgy, mint az ember biográfiájában és a világegyetem fejlődésében.
Az U folyamat egy olyan világegyetemet feltételez, egy olyan világszemléletet tükröz, ahol a nagy tükröződik a kicsiben és a kicsi a nagyban.
Az U bal szára egy lemerülés mélyebb rétegeinkhez, vagy ha úgy tetszik egy felemelkedés a szellemihez. Az U tekinthető egy alagútnak is, ahogy az emberi életútban is megtalálható mindkét íve. Az ember születésétől élete derekáig a Földre ereszkedik le, mindeközben fizikailag a Földből nő ki. Élete második felében a szellemhez emelkedik fel miközben életereje elhalványul. Ha ismerjük egy jelenség ősképét, akkor képessé válunk megfelelő szakaszban a megfelelő hozzáállással támogatni a folyamatait. Legyen az egy krízisből való felemelkedés, egy közösség új szintre emelkedése vagy egy életút megértése.
Az U egy gyönyörű kompozícióban tartalmazza a hármasságot, hiszen az út bal szárán megtaláljuk a gondolkodás, az érzés és az akarat hármasát és ugyanígy a jobboldalon fölfele építkezve visszajutunk az akarat az érzés és a gondolat útján, már egy egészen más minőségig.
A tükröződést felfedezhetjük ha megvizsgáljuk a történelmünk alakulását, az emberré válás folyamatát, egy közösséghez kapcsolódásunkat, az életutunkat vagy akár csak egyetlen beszélgetésünket is. Az út bármelyik szintjét vizsgálva, a tükröződéseket megfigyelve meg tudjuk találni az átfordulás időpontját. Ezt a pontot Otto Scharmer a „tű foká”-nak nevezi. A tű foka az a különleges pont minden folyamatban, ahol a fejlődés iránya megfordul és ahol szükség van a bátorságra hogy az előtte és utána lépcsőjét a lélek átugorja. Hogy képes legyen önmagából valami lényegit hátrahagyni, feláldozni. Csak ennek árán képes átugrani ezt a szakadékot.
Az U folyamatban a hármasság egy másik nézetet is megtaláljuk. Az U teteje a gondolkodás – a fizikai sík szintje, és a modell úgy nevezi meg ennek a szintnek a kiteljesedését, hogy a „nyitott elme” – „nyitott gondolkodás”. Egy találkozásnál egy csoport munkájának a kezdeténél még a nyitott gondolkodást megelőző szinten vagyunk ezt Scharmer a letöltés állapotának nevezni. Itt a kis-én, az ego szeretne előrenyomulni, megvédeni a személyiségünket a lehetséges veszélyektől. Ez egy találkozásnál például úgy nyilvánul meg, hogy résztvevőként nem magunkról, vagy a saját véleményünkről, megfigyeléseinkről beszélünk. A közös térbe olyan dolgokat hozunk be, amik nem velünk történtek meg.
- Mit olvastam az újságban, mi történik a világban, vagy mi történt az ismerősökkel, szomszédokkal…
- Mit mondott valamelyik közös ismerősünk, mit olvastam, mit hallottam, mi történt valamikor…
Erre az állapotra jellemző, hogy a résztvevő a saját információs és észlelési buborékából beszél és tulajdonképpen azt hallja csak meg, ami hasonló a saját buborékjához. Érdemi újítás, tanulás, fejlődés nem történik ezen a szinten. Mégis a legtöbb közösségi társadalmi újítás az tulajdonképpen megreked itt a jéghegy csúcsánál, a konzervek újrarendezésénél.
Ahhoz, hogy tényleg tanuljunk valami újat, és hogy rálássunk a valóság számukra eddig érzékelhetetlen részeire, el kell érnünk a megismerésnek arra a szintjére, amin az U folyamat nyitott gondolkodásnak nevez. A nyitott gondolkodás eléréséhez egy fontos lelki műveletre van szükségünk, történetesen le kell győznünk egy fenevadat, akit Ottó az ítélkezés, a megítélés fenevadának nevez. Az ítélkezés fenevada a beérkező információkra érzelem címkéket ragaszt, meg szeretné védeni szokástestedet, a személyes nézőpontodat. A buborékunk felismerésével, az ítélkezés belső hangjának felfüggesztésével és a feltételezéseink felismerésével juthatunk túl rajta.
Amikor egy beszélgetés vagy a figyelmünk átlép ezen a személytelen szakaszon és felvállaljuk önmagunkat, a véleményünket, valamint meghallgatjuk mások véleményét, a nyitott elme, nyitott gondolkodás lépcsőfokára érünk. Itt gyakran megjelenik a vita, ennek minden lehetőségével és kellemetlenségével. A vita feszültsége előrejelzi a második fenevadat, a cinizmust. A cinizmus hangja az érzésvilágunkba férkőzik be és megnehezíti a többi ember szellemi lényének érzékelését és megkülönböztetését az éppen hordozott véleményüktől. Elzárja szívünket mások valódi szándékának felismerésétől. Azt súgja, hogy “csak magadban bízhatsz”. Ezt az akadályt úgy győzhetjük le, ha a figyelmünket visszafordítjuk önmagunkra és rálátunk arra a személyiségre akin keresztül megfigyelni igyekszünk… Ennek a figyelmi szintnek jellemzője a csend tisztelete és az empátia, önempátia képességének gyakorlása.
Időnként elérhetővé válik számunkra az a figyelmi állapot is, amit Otto presencing-nek – a jövő előérézkelésének – nevez. Az U folyamat magja, az U alja Steiner idő fogalmára épít. Az Ember kétféle időáramban él. A gondolataival a múltat dolgozza fel, az érzésvilágával a mostban van, az akaratlényével pedig nemcsak hat a jövőre, hanem érzékeli is annak hívását. A jövő időáramának érzékelése, előérzékelése egy olyan képesség, ami a ma élő emberben felébreszthető. Viszont ennek a küszöbnek az őre a félelem hangja. A félelemé amely megbénítja cselekvő akaratunkat és védeni próbál az “ugrás” veszélyeitől. Minden bátorságunkra szükségünk van ahhoz, hogy szembenézhessünk azzal az áldozattal, amit meg kell hoznunk egy új jövő építése érdekében.
Az U alján átbillenve merülünk fel, vagy bukunk le a Földi valóságba. Kristályosítjuk a megsejtett szellemi képet és elkezdünk építeni egy leszállópályát az érkező jövőnek.
Az U, minden változás ősképe. Minden szakaszához kapcsolhatunk hozzáállást, értékeket, gyakorlatokat.
Ha az U-t 5 szakaszra bontjuk:
- Közös indulás – hallgassuk meg egymást azt, hogy mire hív bennünket a világ
- Közös érzékelés – keressük fel azokat a helyeket és személyeket, melyek az ügyünk szempontjából legfontosabbak és figyeljünk, hallgassunk teljes szívünkkel és elménkkel
- Közös előérzékelés – vonuljunk vissza és figyeljük meg gondolkodásunkat, saját szerepünket, engedjük megérkezni a bölcsesség áldását
- Közös teremtés – kezdjük el kicsiben megépíteni az érkező jövő mikrokozmoszát hogy a cselekvésben értsük meg a szükségszerűségeit
- Közös evolúció – építsük tovább az újítás életterét megtartva figyelmünkben és cselekedeteinkben a kibontakozó újat
Az U folyamat során hét alkímiai műveletre lesz szükségünk:
A kellő tér fenntartása: Figyelj az élet hívó szavára, figyelj magadra, másokra és a kellő térre, ahol beszélgetés elindulhat.
Megfigyelés: Légy jelen nyitott elmével, hagyd el az ítélkezés belső hangjait! Így levetheted a megkövesedett gondolkodási mintázataidat!
Érzékelés: Kapcsolódj a szíveddel, ez segíti a nyitási folyamatot. Az összekapcsolódó egészre koncentrálj!
Presencing/Jelenlét&Érzékelés: Önmagad és akaratod legmélyebb forrásának elérése és az abból való működés harmóniában azzal, ami éppen kialakul (“Legyen meg a Te akaratod”).
Kikristályosodás: A szándékok összekapcsolása. A lényeg sűrítése.
Prototipizálás: A fej, a szív és a kéz összehangolása, hogy egyik se kerüljön vezető szerepbe. (Analízis-paralízis elkerülése)
Végrehajtás: Játék a Makro hegedűn. Magadat meghaladva, az egésszel harmóniában „játszani”.